A Medori babák varázslata
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Liza, aki mindig is arról álmodott, hogy talál egy babát, aki nemcsak a játéka, de a legjobb barátja is lesz. Egy nap édesanyja elvitte őt egy különleges helyre – Dóri műhelyébe, ahol a Medori babák készültek. Ezek a babák különlegesek voltak, mert mindegyikük más-más történetet hordozott és mindegyik szeretetre várt.
Ahogy Liza belépett a műhelybe, meglátta a sokféle babát és izgatottan nézelődött. De egy baba azonnal magára vonta a figyelmét. Ez a baba sötétbarna bőrű volt, gyönyörű göndör hajjal és hatalmas kék szemekkel. Zarának hívták. Liza egy pillanatra tétovázott. Nem volt még ilyen barátja és az iskolában olyat hallott, hogy a sötét bőrű emberek mások. De amikor megfogta Zara kezét, valami különös történt. Zara szemei lágyan csillogtak, mintha azt suttogták volna: „Ne félj tőlem. Én is szeretetre vágyom, mint te.” A baba meleg, kedves pillantása elvarázsolta Lizát és hirtelen már nem számított semmi más. Liza vágyott rá, hogy magához ölelje Zarát és onnantól kezdve tudta, hogy Zara lesz az ő örök barátja.
Eközben Dani is egy különleges babát keresett magának. Megpillantott egy bájos kínai babát, akit Meinek hívtak. Mei szelíd, de huncut mosollyal nézett rá, mintha csak egy új kalandba hívná Danit. „Furcsa, azt hittem, a kínaiak sárgák” – gondolta Dani. De amikor közelebb hajolt, Mei arcán huncut mosoly játszott, ami olyan barátságos volt, hogy Dani nem tudott ellenállni neki. „Ez a baba tényleg különleges és nem számít, hogy más, mint én” – gondolta és magához ölelte Meit. Tudta, hogy most már ő is egy igazi barátra lelt.
A műhely másik sarkában Emma egy apró, kedves babát talált, akinek az arcát, pont a homloka közepén egy pici bibircsók díszítette. A baba neve Bella volt és Emma emlékezett arra, hogy az iskolában az egyik osztálytársát csúfolták, mert hasonló bibircsókkal született. Emiatt Emma először visszakozott, de aztán észrevette, hogy Bella arca olyan ártatlan és kedves volt, mintha ölelésre hívná. „Milyen cuki!” – gondolta Emma és amikor közelebb hajolt, érezte, hogy Bella minden szeretetre méltó. „A kedvesség a legfontosabb” – súgta magában Emma, miközben megölelte új barátját.
Dóri, a Medori babák készítője, közben figyelte a gyerekeket. Lágy mosollyal nézte, ahogy minden gyermek rátalál a saját babájára. „Ezek a babák nemcsak játékok, hanem szeretetet és elfogadást hoznak minden otthonba” – gondolta magában, miközben látta, hogy a gyerekek hogyan fedezik fel a babákkal való kapcsolat szépségét.
A három gyermek boldogan indult haza a babáival és megtanulták, hogy a világ sokszínűsége nem félelemre, hanem szeretetre ad okot. A Medori babák örökre emlékeztették őket arra, hogy a különbségek tesznek minket igazán értékessé.
